2009. november 19., csütörtök

Ahol hivatkoznak rá II.

Dr. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980.
(A MÉN SZAKOKTATÁSI ÉS KUTATÁSI FŐOSZTÁLYA AZ ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMEN ÉS AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEMEKEN TANKÖNYVKÉNT, A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI FŐISKOLÁKON SEGÉDKÖNYVKÉNT ENGEDÉLYEZTE)
Dr. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1990. (Harmadik átdolgozott és bővített kiadás)
(A MÉM egyetemein és főiskoláin engedélyezett tankönyv)

Harmadik fejezet
A nagyüzemi sertéstartás higiéniája
A sertések légzőszervi és egyéb betegségei elleni védekezés

A sertés kannibalizmusa

(...)
"A nagyszámú hízó között mindig akad olyan keveset pihenő, idegesebb állat, amely nyugtalanítja társait, de ezeknek a kannibalizmusra hajlamos - feltehetően genetikailag terhelt - agresszív egyedeknek az ilyen jellegű rossz szokása csak akkor válik tömegjelenséggé, amikor az istálló mikroklímája kedvezőtlen, vagy a frontátvonulás teszi az egész állományt idegessé (RADNAI, 1977).
A kannibalizmus kártétele a kimart egyedek megbetegedésében, esetleg elhullásában, kényszervágásuk esetén gyakran a hús elkobzásában és rendszerint az egész állatcsoport rosszabb takarmányértékesítésében és gyengébb testtömegtermelésében nyilvánul meg.
A tünetcsoport a hajlamosító körülmények kiiktatásával előzhető meg. Lánc, autógumi felfüggesztése, az állatok testfelületének vagy csak a faroknak és a füleknek rossz ízű és bűzös anyaggal való bekenése, nyugtatók alkalmazása csak átmeneti eredményeket nyújt. Ezért ezek csak rövid időre, a hajlamosító körülmények kiküszöböléséig vehetők igénybe.
Szakosított telepeken, ahol a kannibalizmus miatt ngyok a károk, jó szolgálatot tehetnének olyan takarmánypremixek, melyekben a nyugtatók bekeverése, az adagolás módja és időtartama humánegészségügyi szempontból sem esne kifogás alá" (506. oldal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése