2009. november 8., vasárnap

Ahol írtak róla 3.

Kerepesi Katalin: Élete a gyógyítás
(Kistermelők Lapja 1988. 12.)

Hosszú ideje már, hogy dr. Radnai István tanácsaival látja el a tenyésztőket. A hozzá érkező sok levél bizonyítja, hogy olvasóink várják írásait, sokat adnak véleményére. Aki problémájával megkereste, igazolhatja, hogy a segítő válasz soha nem maradt el, mert tudja, hogy az a termelő, aki tollat ragad, bajban van és a bizalom kötelez.
Nem kevés napi tennivalója mellett szakít időt a levelek megválaszolására. Hat község és egy szakosított sertéstelep állatorvosi feladatait látja el, de hatósági megbízatása is van.
Harmincöt éve már, hogy dr. Radnai István kiváló eredménnyel elvégezte az egyetemet, s rövid kutatóintézeti időszak után végleg a gyakorlat mellett döntött, a belvárdgyulai termelőszövetkezet állatorvosa lett.
A korszerű állatgyógyászat, a növekvő követelemények nem nélkülözhetik az állandó tanulást, a kutatási eredmények folyamatos figyelemmel kísérését és kellő alkalmazását. Radnai doktor számára mindez nem csupán tézis, hanem napi gyakorlat. A hazai szaklapokon kívül német és angol nyelvű állatgyógyászati folyóiratokat is olvas, de ő is beszámol kísérleteiről, sikereiről ezen újságokban. Neve nem ismeretelen szakmai körökben, és igazi elismerésként könyveli el, mikor valamelyik munkájára, kísérleti eredményére hivatkoznak egy-egy tanulmányban.
Az írás szinte pályakezdése óta munkájának szerves részét képezi. Eleinte csak szakembereknek szóltak cikkei, később azonban egyre szélesebb olvasótábornak címezte mondanivalóit. A reagálás? - még most is sokszor meglepődik, mekkora az a bizalom, amivel olvasóink hozzá fordulnak.
Népszerűségének titka minden bizonnyal az, hogy ő napi kapcsolatban van a termelőkkel. A negyedszázados praxis alatt pedig megtanulta mi az, amire kíváncsiak a gazdák, mire kell felhívni figyelmüket, melyek azok a hibák, amelyek gyakrabban előfordulnak, esetleg rossz beidegződések, korszerűtlen ismeretek következményei, melyek azok a gyógyítási feladatok, amelyeket a termelők maguk is elvégezhetnek.
A bemutatásból nem hiányozhat a család sem. Két leány - egy érettségi előtt álló és egy általános iskolás - büszke édesapja. S mint mondja, kisebbik lánya talán tovább is viszi a "családi örökséget", számára már most a biológia a legérdekesebb és legszeretettebb tantárgy. Szívesen kíséri el édesapját egy-egy körútra, s egyre aktívabban is részt vesz ezeken. Felesége a téesz sertéságazatának vezetője, tehát munkájuk szorosan fűződik egymáshoz, de a házastársi és munkatársi kapcsolaton kívül a közös hobbi - az utazás - is összeköti őket.
A ma már egyre elérhetetlenebb árak ugyan nem kedveznek ennek a szenvedélynek, s az álom - Ausztrália - lehet, hogy már csak álom marad, az eddig megtett utak azonban így is csodálatosak. Japán, USA, Mexikó és sorolhatnám még sokáig... Az utakon készült diaképek mind-mind katalogizálva, a képanyaghoz magnószalagra alámondott ismertető szöveggel, vagyis amolyan "radnais" precizitással őrzik az emlékeket. A körzetében, ahol nemcsak szakmai ismereteiről, hanem hobbijáról is jól ismert, nem ritka, hogy az állategészségügyi előadásokon kívül útibeszámolókra is felkérik.
Feszített munkatempót diktál magának hosszú ideje már, s energiáját egy kezdő is megirigyelhetné. A jókora körzet és a sertéstelep ellátása, a rendszeres publikációk, a tanulás, a család és a hobbi együtt teszik egésszé az életét. Az embernek az az érzése, az ő napjai nem is 24 órából állnak.
Hogy mégis miként lehet ennyi feladatot ilyen színvonalon elvégezni? - Nos, igazán nem sikerült megfejteni, bár Radnai István elmesélte munkamódszerét.
A szakirodalom olvasására, s többek közt lapunkban megjelenő cikkeinek gondolati felépítésére, az esetleges problémák felkutatására éjjel egy és három óra között szokott időt szakítani. Ezt a beosztást megszokta, magától ébred, ha elvégezni valója akad, mint mondja, nem hagyja nyugton pihenni, s ezek a kétségtelenül csendes órák igazán alkalmasak az elmélyülésre. Hát... Mindenesetre elég egyéni, és azt hiszem, hogy itt a miértet sokkal inkább egyéniségében kell keresni, melynek alappillérei a szorgalom, kitartás, megbízhatóság, jó értelemben vett szakmai hiúság - minden bizonnyal ezek a tulajdonságok cselekvésének legfőbb mozgatórugói.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése