2009. december 12., szombat

Jegyzet (veszettség)

NEM TRÉFA: KISCICÁBÓL VADMACSKA


A vadakban gazdag, kiterjedt erdőségekkel övezett Zala megyei községben volt az állatorvosi székhelyem. Egyik nap éppen ebédeltünk, amikor a második szomszédból vérző arccal, kétségbeesetten szaladt át hozzám a fiatalasszony panaszolva, hogy a szelíd, mindig barátságos, kitűnően egerésző macskája "megbolondult", nekiugrott és az arcát csúnyán összekarmolászta.
Mint elmondta, már néhány napja nem volt otthon a macska, de úgy gondolta, hogy bizonyára elcsavargott udvarolni. A kérdéses napon azonban a kalandor nagy nyivákolással hazaérkezett. Beengedte a konyhába és gondolván, hogy éhes, tejet öntött a tányérjába, de a macska ezúttal rá se hederített az egyébként kedvenc ételére. Ehelyett a konyhában ide-oda futkosva, farkát feltartva keservesen nyávogott. Időnként a nyávogása rekedt vonításszerű hanggá változott.
A gazdasszony ekkor - elmondása szerint - leült a sámlira, és - hogy megnyugtassa az állatot - nevén szólítgatta. A cicus egyszeriben felugrott a gazdája ölébe, és a karmaival váratlanul nekiesett az arcának. A macskát sikerült "eldobnia", és mindjárt át is szaladt hozzám, hogy megnézzem, mi baja lehet az állatnak. Mikor odaértem, a dühöngő-izgatott kis betegem agresszíven rámugrott és a kezem megkarmolta. Vizsgálatáról persze szó sem lehetett. Gyorsan eldobtam, az felugrott az ablakpárkányra és kiugrott az ablakon a konyhából.
Az asszonyt sürgősen elküldtem orvoshoz - miközben felhívtam a kollégát telefonon - közölve a veszettség gyanújának lehetőségét, az asszonynak pedig meghagytam, hogy amint meglesz a macska, zárja be valahová óvatosan, hogy senkivel se érintkezhessen, és azonnal szóljon nekem.
Három nap is eltelt, mire rátaláltak a macska tetemére a padláson, amit azonnal gondosan becsomagolva, veszettség gyanújával elküldtem az Állategészségügyi Intézetbe.
Sajnos a gyanúm beigazolódott: a nyugtalan, ingerlékeny, dühöngő állat veszett volt. Az orvos a megmart asszonyt azonnal kórházba utalta, ahol nemcsak a sebét látták el gondosan, de veszettség elleni posztinfekciós oltásban is részesítették. Nagyobb baj nem történt, de a karmolás olyan mély sebet vájt, hogy a gyógyulás után is megmaradt annak hegesedett nyoma. Ezek után nekem is be kellett oltatni magam veszettség ellen.

Röviden a veszettségről
A veszettséget a Lyssavírus okozza, amely hőre érzékeny, ugyanis 70 C-fokon már percek alatt elpusztul, de a talajon 0-8 C-fok hőmérsékleten egy-két hónapig is fertőzőképes állapotban marad. Fontos megjegyezni, hogy az állati hullák mintegy 3 hétig is fertőzőképesek lehetnek. a 2 százalékos formalin, az 1-2 százalékos nátronlúgoldat, valamint a savas vegyhatású szerek, pl. a 2 százalékos ecetsav gyorsan elpusztítja.

Az ember megbetegedése
A veszettség ősidők óta az ember legrettegettebb betegsége, mely legtöbbször a kutya, macska harapására vezethető vissza. Meg kell jegyezni, hogy a biztosan veszett állat által megmart embereknek beavatkozás nélkül is csak mintegy 20-30 százaléka betegszik meg.
A lappangási idő átlagosan 4-12 hét, bár fejsérülések esetén ennél rövidebb is lehet, de előfordulhat akár több hónapos lappangási idő is.
A beteg a sebzés környékén csípő, viszkető fájdalmat érez, általános gyengeségről, rosszullétről, fejfájásról, álmatlanságról panaszkodik. Nagyfokú izzadás, nyálfolyás, hányás, hasmenés, olykor hasi fájdalmak jelentkeznek. Igen erős szorongó érzés lesz úrrá a betegen, agresszív, támadó reakciókkal.
A központi idegrendszer megbetegedésére utal a hallucináció, tarkómerevség, a görcsök és dührohamok. Víz vagy ital fogyasztásakor görcsszerűen összehúzódnak a nyelőcső izmai, ami rendkívüli fájdalommal jár, ezért nem mer inni a beteg. A kínos halál általában 4-10 napont belül bekövetkezik.
Kutya, macska, róka stb. harapása esetén ajánlatos mielőbb orvoshoz fordulni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése