(Az eredeti napló szó szerinti közlésével bepillantást nyerhetünk - egy 17 éves levente-fiú átélt története útján - a háború végső szakaszában Németországba hurcolt levente-ifjúság mindennapjaiba, gyötrelmeibe, kilátástalanságába és végül a Szovjet paradicsomba irányításába! És mindezt valóságosan és nem az utókor szájíze szerint, kozmetikázva.)
1945. február 9. délután 3 órakor indulás Németországba... Pozsonyon keresztül mentünk, egész éjszaka gyalogoltunk. Utóbb már félálomban mentem úgy, hogy az előttem haladó derékszíját megfogtam, és mentem mint az alvajáró. Szinte hihetetlen... Egész éjszakai gyaloglás után megérkeztünk Engerauba.
Útvonal: Magyarbél - Czekléz - Pressburg - Engerau.
Engerau közvetlen Pozsony mellett fekszik. Itt pihentünk egy napot. Vendéglőben kaptunk levest és egy főzeléket, ami az éhes gyomrunknak bizony nagyon jólesett. Nagyon hosszú idő óta most ittam először sört. Valamikor magyar falu volt ez, amit Pozsonyligetújfalunak hívtak.
1945. febr. 11. - Talán nem mondtam még, hogy amikor a Szálasi-parancs szerint a leventéket "besorozták", beöltöztették katonaruhába. Én egy határvadász uniformist kaptam.
Aki akart, jelentkezhetett a magyar Hunyadi páncélgránátos hadosztályba kiképzésre, de akár a német SS-alakulatba is. Utóbbiba senki nem jelentkezett.
Engem a 12. század 3-ik szakaszába osztottak be. Gánóczi fhdgy úr volt a századparancsnok, Kandó hadapród úr a szakaszparancsnok és Balogh százados a zázlóaljparancsnok. Ő került át apám helyére, apám meg az ő előbbi beosztásába. Persze azt nem tudtuk, hogy mi miért is történt. Azt sem tudom normális ésszel felfogni, hogy apám miért engedett el, vagy passzolt át magától, amikor a lovászát magánál tartotta! Ő hajtotta a kocsit, amibe apám lovát fogták be, a tehén meg a kocsi mögé volt kötve. Apám a tehenet Gyöngyinek nevezte el, mivelhogy az alakulatunk Gyöngyösről indult.
Febr. 11-et írunk, korán reggel ébresztő, azután híg bableves - megjegyzem minden reggel bableves van, de legtöbbször délben is babfőzelék. Ez még magyarországi. Jónéhány zsák babot elhoztunk otthonról. Fúj a szél. Hideg van. Hideg eső permetez. Katonás rendbe sorakozunk majd elindulunk, át Németországba, valójában azonban Ausztria felé.
Reggel fél nyolctól este hat óráig állandó menet. Egyszer pihentünk csak fél órát. Én már alig álltam a lábamon, amikor megérkeztünk a Brucktól 2 km-re levő baraktáborba. Úgy nézett ki a honvédő társaság, mintha tripperes lett volna. Csak dőltek az emberek, amikor végre megálltunk.
Így, végképp kizsigerelve a mi szakaszunk, 42 ember kapott egy 12 ágyas szobát. Nekem Farókkal jutott egy nagyon szűk, keskeny ágy. El lehet képzelni azt a bűzt, ami reggelenként, de általában egész nap betöltötte a helyiséget. Szörnyű volt.
Éjjel a zsúfoltság miatt nem tudtunk aludni, miután nem volt mosdási lehetőség, sem reggel mosakodni, sem nappal pedig mozogni. Még 42 állatot sem kívánnék ilyen szűk helyre bezárni, nem pedig ennyi embert - akikből amint még mindig azt gajdolják, hogy frontkatonát akarnak képezni! Nem röhejes, tragikus... És jött a harci kiképzés: a jobbraát-balraát, hátraarc és így tovább.
De volt itt fontos dolog is! Rendszeresen beosztottak őrségbe. Hej, Barátom! Tudod, hogy az éjjeli őrség milyen patent dolog? Mikor a körülményektől elnyűtt testtel a legjobban alszol, egyszerre "auf", aztán kapsz díszül egy szurony és töltény nélküli elsővilágháborús puskamatuzsálemet, és ily módon őriz 6 ember 10 üres kocsit... Könnyű most nevetni rajta. Fújt a szél... vert az eső... És te állsz puccparádéban, mint valami operettkatona... Fegyverzetünk kitűnő! Ahány fegyver, annyi gyártmány! A századnak csak 9 fegyvere van... Ahány darab, annyiféle német, lengyel, szerb!... De a látszat kedvéért is állni kellett. Aki megszökik felkoncoltatom - mondja új parancsnokunk, Szilágyi főhadnagy úr! Egy jóképű, magas, szigorú, mindenre elszánt, állatian kegyetlen, a végső győzelemre elszánt tiszt úr. Kemény parancsnoksága alatt bizonyára mi fogjuk megnyerni a háborút. Pszt! Hallgass! Kitartás! Csak a bizalmas barátom, e naplóm ne kerüljön avatatlan kézbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése