2010. február 28., vasárnap

Dubai - Omán 1. (Az utazó)

KIRÁNDULÁS A MUSZLIM VILÁGBA
DUBAI - OMÁN SZULTÁNSÁG

AMIKOR MAJDNEM NAGY BAJBA KERÜLTEM





2009. február 19-én egy szeles, hideg, havasesős napon Bécsen keresztül utaztunk az Arab Emírségek nagyvárosába, Dubaiba, majd onnan megyünk tovább a Ománi Szultánságba. Dubaiban fogadott az arab sofőrünk nemzeti viseletben, és egy Európában tanult fekete muszlim tanárnő, aki franciául, németül és arabul beszélt.
Egyetlen jámbor(nak látszó) férfitársamat se tévesszen meg, hogy a világias muszlim hölggyel átkaroljuk egymást, mert bizony errefelé furcsa világ van a nők abszolút elkülönítése, távoltartása terén. E vonatkozásban igen szigorú a törvény. Egy egészen apró eset miatt majdnem én is a kegyetlen és irgalmat nem ismerő Sharia (iszlám vallásos igazságszolgáltatás) kezébe kerültem. Elmesélem majd, hogy az egészen apró, nálunk nevetségesnek számító esemény, náluk főbenjáró bűn. És - mint a vezetőnk kijelentette - e téren nincs megértés!
Mielőtt néhány jellemző kép felvillantásával bekukkantunk ebbe az ortodox iszlám világba, ismét felhívom a figyelmet, (tisztelt jámbornak látszó) férfitársaim, hogy ha erre járnátok, gondosan kerüljétek még a hölgyek közelségét is (ha ilyen gondolat jár az eszetekben, menjetek például Thaiföldre), de a nők számára kijelölt helyeket is jobb messze elkerülni - még szükség, sőt végszükség esetén is - nehogy úgy járjon bárki is, mint én, mert egykönnyen a kegyetlen iszlám törvényszék, a Sharia elé kerülhet az ember - ott pedig nincs kegyelem.





Rettenetesen nagy a forróság! 40 fok körüli értéket mutat a hőmérő higanyszála. A belvárosban lakunk, ahol megállás nélkül dübörög az élet. Ramadán van. Éppen a szomszédban van a Ramadán ilyenkor szokásos 50 százalékos illatszer-leárazása. Hatalmas termek polcai tömve különféle termékekkel! Kölnivel, parfümmel, kozmetikai szerekkel. És minden féláron! Ramadánkor ez így szokás - mondják. Sajnos nekünk nincsen rá pénzünk. Nagy kár!
Ki hinné, hogy a feketébe burkolódzó, igazhitű hölgyek, akiknek sokszor még csak a szeme villódzik a sötét arcfedő alól, megtöltik a termeket, és nagy kedvvel válogatják-vásárolják a szépítő szereket. A vastag ruha alá? Ki tudja...




A hatalmas, nyüzsgő nagyváros még 200 évvel ezelőtt szinte kietlen sivatag volt, a tengernél pedig halászfalu. Ma hatalmas felhőkarcolók sorjáznak. Akkorák, hogy nem is tudom fényképezni.
A városban mindenütt zöld ligetek, különböző színekben pompázó, illatozó virágágyások, szökőkutak. Ezeket természetesen állandóan öntözni kell és rendben tartani a nagy hőségben. Az olajbevételből persze a dúsgazdag nagyvárosnak ez nem okoz gondot.
Mi pedig időnként meg-megpihenünk, letöröljük a hőségokozta verejtéket a homlokunkról, élvezettel szippantunk a virágok illatából, és szinte felfrissülünk a szökőkút csobogó vízsugarától.



A tengerparton halcsarnok. Az öreg muszlim az igazak nyugalmával árusítja a napi fogást. Közben egy rózsafűzérhez hasonló láncféle golyóbisait morzsolgatja. Bizonyára fohászkodik. A lelkiüdvéért vagy talán az élénkebb keresletért? Egy biztos: ránk se hederít. A turista nem vásárló.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése