2010. február 6., szombat

Kuba 2. (Az utazó)

KUBA, A KARIB-TENGER GYÖNGYSZEME...





Szegények, ám vidámak. Esténként revü, dal, tánc és csodálatosan szép táncosnők. Az énekes éppen a legdivatosabb dalt, a Quantanamerat énekli. Ez egy igen kedvenc daluk.





Feszesen áll a katona a szabadtéri múzeum egzotikus övezte bejáratánál. Odabent történelmi, hadi, forradalmi relikviák vannak.





Gyümölcskosár kubai módra: beállunk az autóbusszal egy narancsfaligetbe. Itt mindenki annyi narancsot ehetett, vagy tehetett a zsebeibe, amennyit csak akart. Mint látszik, én is nemcsak tömöm magamba a mézédes gyümölcsöt, sőt a zsebeimet is telepakoltam. De a többi honfitársam is ezt tette.





Íme egy külföldi üzlet, ahol a külföldiek vásárolhattak: dollárért mindenütt mindent. Pezoért szivart, rumot, emlék-csecsebecsét és italokat. Addig vásárolhattunk, amíg a tarhétán jegyzett pezora váltott pénzünk tartotta. Amit vettünk, az értékét mindig leírták, míg végül nullára futott. A kubaiak árai ugyanis államilag dotáltak.





A rekkenő hőség miatt a szállodaszobánk ajtaja-ablaka szellőztethető, redőnyös, kellemes hőmérsékletű volt: pihenésre alkalmas.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése