2010. május 24., hétfő

200. bejegyzés

ÜNNEPI, GYERMEKI LEVÉL
(Levél, amiből már van sok, de ilyen még nem volt...)

Édes Apukám!

(Elmondtam hát, hogy milyen tündéri lánc köt össze bennünket: nevezetesen, hogy ki vagy nekem.)
Ez a 200. bejegyzés, ennek alkalmából kaptam ki a tollat a kezedből, és szeretnék gratulálni neked! Örülök, hogy "NET-re vágtam" az írásaidat, és ezen keresztül kicsit téged is közszemlére tettelek.
Vannak tőled kedvenceim! Egyik a patkányok-szeptett (az a 7 hangra komponált darab, ahol az "ősi ellenségedet" nagyon tanult és távolságtartó módon padlóra küldöd), a külföldi bejegyzések közül a "bajban Dubaiban" (ahogy átutaztatsz bennünket egy országon és a törvényein, hogy végül megtudjuk, az egyszerű dolgok néha komoly problémát okozhatnak), a figuráid közül a koreai Li és Ro (akik az általad képviselt szabad, kíváncsi embert igyekeznek sokszor meglehetősen ostoba korlátok közé szorítani), a kísérletek közül az "irányított fogamzás" - a kevert sperma alkalmazása (amikor a felfedezés megannyi játékosságot, ötletet feltételez), a "bőgők bőrének őrzése" - a szarvasmarha papillomatózisának újszerű kezelése (amit igazán emberséges és gondoskodó felfedezésnek tartok, és komoly gyötrelemtől szabadulás az állatoknak), és - bár először elképzelni sem tudtam, hogyan lehetne elektronikus blogban közzétenni egy többtíz éve írt, egységes, hosszabb lélegzetű naplót, de - szívem csücske lett a Levente-napló, melyen olykor bejegyzés közben könnyekig elérzékenyültem egyrészt a konkrét, megtörtént események miatt, másrészt a hozzám közel álló író személyes érintettsége okán, harmadrészt pedig a példázatszerűsége, az áthallásai, az örökérvényű igazságok megfogalmazása tekintetében a "kényszerített", majd fogságba esett ember talán törvényszerű érzéseiről...
Tudom, hogy a képeket általában szeretik nézegetni az emberek, nem is becsülöm le a jó fotókat, melyeknek helye és szerepe van ebben a műfajban, sőt bizonyító ereje, de engem a szöveged köt le igazán.
Amikor veled foglalkozom a munkáidon keresztül, mindig a tisztesség jut eszembe: amilyen a hozzáállásod, ahogy végzed a dolgod, és amilyen eredményeket elérsz. Az a fáradhatatlanság, amit számomra jelképezel, az is rendkívül tisztességes... Arról nem is beszélve, hogy a megegyező elmélet és gyakorlat olyan harmóniát teremt, ami mögött egy nagyon stabil és kiegyensúlyozott személyiségű, kiforrott (szak)embert feltételez az Olvasó. Olyan személyt, aki értelmesen néz a világra, nyitott szemmel jár, mindig van nála tinta és jegyzetfüzet, mert nem tud nyomtalanul időt múlatni...
Mit gondolsz, a blogírást folytatod?
Vissza is adom a tollat.

Pécs, 2010. Pünkösd hétfő

Ölellek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése