2010. július 3., szombat

A szakember


Inszeminátorképző tanfolyamokat szerveztem Kaposváron




Kaposváron - mint a Mesterséges Termékenyítő Főállomás vezető szakállatorvosa - 1964 és 1968 között inszeminátorképző tanfolyamokat szerveztem és vezettem.
De mi is az inszeminátor feladata? A Főállomáson levő tenyészbikáktól itt levettük a spermát, a laboratóriumban elbíráltuk, hogy termékenyítésre alkalmas-e egy-egy ejaculatum (az egyszerre levett ondó mennyisége), majd megfelelően higítottuk, hogy minél több tehén termékenyíthető legyen a legjobb és legértékesebb tenyészállatoktól (apaállatoktól), ezután szétosztottuk a hűtőtermoszokba, kijuttattuk a tehenészetekbe. Itt azután az inszeminátorok katéter segítségével bejuttatták a higított spermát a tehén méhébe és az állatot megtermékenyítették. Nos, ez volt az inszeminátor feladata.
A képen a Kaposvári Főállomás inszeminátorait látjuk. (Én az első sor közepén állok - pulóverben.)





Így vettem bikából spermát (mert így kell). Arról már egy előbbi bejegyzésemben írtam, hogy a kevert sperma alkalmazásával - tehát amikor a bika spermáját kos ondójával kevertem - miként sikerült a termékenyítési eredményeket növelnem. A kísérlet gyakorlati eredményéről (mármint hogy mennyivel több tehén lett vemhes) valamint a módszerről a Magyar Állatorvosok Lapja 1968. évi júniusi számában olvasható részletes beszámoló és értékelés.






Ugyancsak részt vettem, mint állatorvos szakértő, Somogy megyében az állam által felvásárolandó tenyészbikákat elbíráló bizottságában.
Nem hagyhatom ki elmondani, hogy nagy kitüntetés ért 1968-ban, amikor meghívást kaptam Budapestre a Tudományos Akadémiára a szaporodásbiológiai szekció ülésére, hogy a tehenek ellési forgójának megrövidítéséről végzett eredményes kísérleteimről beszámoljak. (Megjelent róla ismertetés a Magyar Mezőgazdaság c. hetilap 1967. évi 5. szám 18. oldalán, és értékelés a Magyar Állatorvosok Lapja 1967. évi 2. sz. 87. oldalán.)
Bizonyára felvetődik a kérdés (és vetődjön fel!), hogy mi is az az ellési forgó. Nagyon röviden összefoglalom. Az állattenyésztés legfontosabb célkitűzései között szerepel a borjúlétszám és a tejhozam növelése, melynek fontos feltétele a fogamzási százalék emelése és a két borjazás közötti idő rövidítése. Mindez rendkívül fontos a szarvasmarhatartás jövedelmezősége szempontjából. Ezeket a célokat szolgálták a kísérleteim, melyek szignifikáns eredményei, számszerű értékelése az előbb említett szaklapokban, az említett helyeken pontosan olvashatók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése