JÁRT MÁR SZANDOKÁN HAZÁJÁBAN, MALÁJFÖLDÖN? LEGYEN AZ ÚTITÁRSAM! (I/2)
Ismerkedünk...
Ismerkedünk...
Nyüzsgő, dinamikusan fejlődő, sűrűn lakott települések jellemzik az országot. Mindent elfedő csadorba öltözött muzulmán asszonyok mellett miniszoknyás kínai lányok, színpompás száriba burkolózott hindu nők és egyszerűen öltözött férfiak tömege nyüzsög a városok utcáin. Már vár a kocsi, mely bevisz a helység tarka forgatagába.
Fürkészve tekint felénk a tipikus arcvonású maláj hölgy. Az ország népességét zömében a malájok, kínaiak és indiaiak alkotják. A hivatalos nyelv is a maláj és a fő vallás pedig a mohamedán. Igaz, hogy sok a hindu, a buddhista, a konfuciánus és a taoista hívő is. A keresztények aránya csupán 7 százalék. Egyáltalán nem érzékeltünk vallási konfliktust a sokszínű államban.
Az út szélén a lacikonyhák sora kínálja a kellemes illatú, frissen és a szemed előtt készülő maláj étkeket. A jó illata ellenére - mivelhogy nem tudtuk, milyen ízű is lehet - nem mertük megkóstolni. Különösen a csípős ízektől tartottam. Nagyon meleg van, de a hőmérséklet egész évben ilyen magas, csakúgy mint a páratartalom. A napi hőmérséklet 26-34 °C közötti. Csurog rólunk a veríték, állandóan a homlokunkat törölgetjük. A trópusi meleg eső azonban - vagy jobban mondva rövidke vízözön - szinte minden nap jócskán eláztat bennünket, azután pedig a forró napon ugyanolyan gyorsan megszáradunk. Errefelé bizony ilyen furcsa világ van - számunkra.
Megjegyzem, hogy minden étkezéshez adnak gyümölcsöt, főként banánt és ananászt. Igen kedvelt a sült banán. Az utcai árusnál mi is süttettünk néhányat: nagyon jólesett. Nem volt drága sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése