2010. december 9., csütörtök

Nepál II/3a

NEPÁL: KIRÁLYSÁG A FELLEGEK KÖZÖTT; AHOL EGY ASSZONYNAK AKÁR HÁROM FÉRJE IS LEHET
A halottégető ghatok




Vacsorázni megyünk. Az ételt apró asztalok mellett kegyetlenül kényelmetlen ülésben kellett elfogyasztani. Nem tudtuk sehogy sem jól elhelyezni a lábainkat, állandóan váltogattuk az ülőhelyzetünket hol jobbra, hol balra. Folklór műsorral szórakoztattak bennünket.





Hát ilyenek a nepáli leányok! Szépek. A hús azonban ehetetlenül rágós volt! Italt nem adtak, egy pohár sör pedig 2 dollárba került!





A következő nap a halottégető ghatokhoz megyünk a szent folyó partjára. Boldog az a hívő, akit a szent folyó mentén hamvasztanak el, porrá vált tetemét a folyóba dobják. Előre kell bocsátanom, hogy nem mindenkit hamvasztanak el. Akik tiszták, azokat hagyományosan temetik. És kik tiszták? A gyermekek, a terhes anyák és azok, akiket kígyó mart meg.





Néhány férfi áll fehér ruhában az égető kőpad mellett. Ők a halott hozzátartozói. Megdöbbenünk! Hangosan társalognak, nevetgélnek. Náluk ez természetes, mert úgy tartják, hogy a halál egyben az élet megújulását is jelenti, ezért nincsen bennük semmi szomorúság...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése