2011. április 14., csütörtök

Ismét támadnak a kullancsok... I.

ISMÉT TÁMADNAK A KULLANCSOK SZÁMOS BETEGSÉGET TERJESZTVE
Amióta megkezdődött a meleg idő beálltával a kullancs-szezon, mind gyakrabban vetik fel a kérdést az állatorvosnak, hogy miként kell a kullancsot az állatok bőréből – leggyakrabban a kutyákból és macskákból – eltávolítani vagy éppenséggel a kullancsok megtelepedését megelőzni. Ugyancsak felvetődik, hogy milyen betegségeket terjeszt a parazita, azok milyen tünetekben mutatkoznak, és miként lehet a bajt kivédeni.

Előre kell bocsátani, hogy a kullancs nemcsak a háziállatainkat – az előbb említett kedvenceinken kívül – a lovat, szarvasmarhát és juhot támadja meg, de a vérszívása során súlyos veszélyt jelent az ember egészségére is. Hogy csak egyetlen bántalmat említsek meg elöljáróban, Magyarországon évente 500 beteg kerül kórházba kullancs-csípés által terjesztett vírusos agyhártya- vagy agyvelőgyulladással.
Ugyancsak példaként megemlítem, hogy a közelmúltban külföldön történt egy súlyos fertőzés, amely több száz embert érintett, és amiatt következett be, mert nyers, nem megfelelően pasztőrözött tejet fogyasztottak. A teheneket szabadon legeltették, azokat kullancsok támadták meg, majd a vérszívók által terjesztett betegség a tejen keresztül az embereket is megfertőzte.
Azt is tudni kell, hogy az idei esztendőben még fokozottabban kell számolni a kullancs-veszéllyel, mert az enyhe tél, a különösen meleg téli hónapokban a fagy nem tizedelte meg a kullancs-populációt.

A KULLANCS

A legnagyobb atkák, melyek részint a vérszívásuk, többnyire azonban a betegségek terjesztése révén okoznak bajt. A kullancsok pókszabású, egységes testű (fej-tor-potroh egybeolvadt), négy pár lábú, fajonként különböző alakú és színű élősködő atkák.
A hím kullancsok kisebbek, mint a nőstények. Éhes állapotban a kullancsok kisebbek és különösen laposabbak, míg vérrel teleszívva magukat főként a nőstények erősen elgömbölyödnek, és a borsó nagyságot is elérhetik.
A vérrel teleszívott nőstény lehull a gazdaállatról, és a talajba lerakja 1-5 ezer petéjét. A petékből kikelt lárvák a gazdaállatokra tapadnak, és vagy ezen érik el teljes fejlettségüket (egygazdás kullancsok), esetleg egyszer (kétgazdás kullancsok) vagy kétszer (háromgazdás kullancsok) újabb gazdát keresnek maguknak (rágcsálók, madárfiókák stb.), ahol vért szívnak.

ELTERJEDTSÉGE

A kullancsok a szabadban legszívesebben a kissé nyirkos helyeken tartózkodnak, mert a nagy szárazságot nem kedvelik. A koplalást viszont akár két évnél tovább is elviselik, és viszonylag a téli hideget is jól bírják.
A föld kontinenseit közel 800 kullancsfaj népesíti be, melyek közül 42 faj honos Magyarországon, de csak fél tucat azoknak a száma, melyek az embereket és a háziállatokat szívesen támadják. Európában és hazánkban is a legelterjedtebb a közönséges kullancs (Ixodes ricinus), majd ezt követi a kutyakullancs (Dermacentor reticulatus).
Hazánkban az utóbbi évtizedekben emelkedett a kullancsok száma és elterjedési területük is megnőtt. A szakemberek szerint ennek a ténynek egyik sajátos oka a belföldi-külföldi turizmuson kívül az, hogy egy agresszív gyomnövény, a parlagfű alapozta, csalitos, árnyékos, párás, parlagon hagyott területek száma országszerte növekedett.
Az ilyen ökoszisztémában a kisrágcsálók, a madarak, a rejtőzködő vadállatok, és az ott bóklászó háziállatok jól érzik magukat, és táplálékot adnak a parlagfű levélfonákján tanyázó kullancsoknak. Megjegyzem, hogy leginkább a sünök kedvelik bő tápláléknyerő helyként a sűrű parlagfüves területeket, mivel sok rovar és giliszta található benne. A kullancsok pedig az erdei vadak közül éppen a sünt kedvelik leginkább, mert a tüskék támasztásában kényelmesen utazhatnak a házak körüli kertekbe, és a sün a tüskéi közül ki sem tudja szedni őket.
HOGYAN TÁMAD A KULLANCS?
A szemmel rendelkező, ún. látó kullancsok a gyepi növénytársulásokat lakják, és a fűszálak árnyékos fonákján megkapaszkodva lesből várják az áldozatukat.
A gyepen bóklászó emberre vagy háziállatra alulról kapaszkodnak fel. Különösen honosak a legelőkön, kertekben, parkokban. Ilyen például a kutyakullancs, a Dermacentor marginatus.
A szem nélküli vak kullancsok a lombos erdők lakói. Az elülső lábukon lévő ún. Haller szerv segítségével tájékozódva felmásznak a cserjék vagy facsemeték, bokrok leveleinek árnyas fonákjaira, ágaira és fejjel lefelé hátsó lábpárjukkal megkapaszkodva várják, míg az ember vagy az állat a közelükbe ér, és fentről vetik rá magukat.
Áldozatukat elülső lábaikkal elkapva rajtuk maradnak, majd a vékonyabb testrészeket megkeresve, szájrészeikkel mélyen a bőrbe fúrva magukat vért szívnak. Minthogy a szájrészek visszafelé álló fogakkal vannak ellátva, a kullancsot nehéz leválasztani.

A FERTŐZÉS MÓDJA

A kullancsokat a természet olyan pazar „érzékelővel” látta el, mely segítségével érzékeli az áldozatára váró élősködő a megtámadott állat testmelegét, szagát, de még a kilélegzett levegő széndioxid-tartalma is vonzza.
Az éhes kullancs mindig felfelé mászik, a fűszál hegyére vagy kisebb bokrok tetejére, ahonnan már a kistestű rágcsálókra is ráakaszkodhat.
Még a kifejlett kullancs sem mászik másfél-két méternél magasabbra, ezért nem igaz az, hogy a fákról kell várnunk a „lepotyogó” veszélyt.
Az ízelt lábak végén karmok, nyálkás anyaggal bevont szőrök, sőt tapadókorongocskák biztosítják a stabilitást. A fejből merednek elő a szívókák, a behatolásuk észrevétlenségét pedig többféle anyag segíti. A szúrás előtt a kullancs érzésteleníti a bőrt, sőt egy szaruoldó váladékot is kibocsát, ami felpuhítja azt. Még gyulladásgátlót is spriccel, nehogy a fájdalom vagy viszketés elárulja a tevékenységet. Szívókájának eldugulását egy véralvadásgátló anyag befecskendezésével biztosítja, de emellett egy ragasztó hatású váladékot is alkalmaz, felkészülve a napokig tartó vérszívásra.
A kifejlett nőstény a testtömegének akár 130-szorosát is kiszívja egyszerre, s ezzel párhuzamosan az eredtei térfogat 10-20%-ára sűríti össze. A különféle kullancsfajok egyedfejlődési alakjai a vadállatokból szívott vérrel veszik magukba a kórokozókat, vírusokat, baktériumokat, rickettsiákat, egy- vagy többsejtű parazitákat és „oltják tovább” a következő megcsípett áldozatukba.
A kullancs közvetítette fertőzések leggyakrabban szúrással (nyállal) történnek, de többféle más fertőzési lehetőség is előfordul.
Bekövetkezhet a fertőzés a természetben legelő tehén, juh vagy kecske nyers tejének fogyasztása során akkor, ha a kullancs a tejelő kérődzőkbe juttat kórokozókat.
A kullancs ürülékében is lehetnek kórokozók. Ez olymódon okozhatja az ember vagy az állat fertőződését, hogy az ürülék beszáradása után felporzik, és azt az ember vagy az állat belégzi. A bőrsebbe került ürülék ugyancsak fertőzhet.
Tudni kell, hogy az elhalt kullancs testében élve maradnak a mikroorganizmusok és a tetem porladása után ugyancsak megvan a fertőződés lehetősége. Nem egyszer a széklet vagy az elhalt kullancs beszáradása, majd porladása után az állattartó épületek vagy ritkábban használt hétvégi házak takarítása során történik a belégzés útján a fertőződés.
Előfordult, hogy a fertőzött kullancs vagy ürüléke lenyelése során történt a fertőződés, elsősorban kisgyermek vagy kutya esetében.

A KULLANCSOK ÁLTAL KÖZVETÍTETT FERTŐZŐ BETEGSÉGEKRŐL

A világon több száz fertőző betegség kórokozóinak terjesztésében van szerepük a kullancsoknak is. Vannak olyan mikroorganizmusok, melyek kizárólag emberi megbetegedést okoznak, vannak, melyek kizárólag valamelyik háziállatfajt betegítik meg, ismét mások pedig kizárólag vadbetegségeket okoznak. A kullancsok terjesztette kórokozók által előidézett betegségek közül azokra vetül a legnagyobb figyelem, melyek emberi és állati megbetegedéseket egyaránt okozhatnak. Ezek a zoonózisok.
(folyt.köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése