2011. július 15., péntek

Védekezés a légyinvázió ellen II.

MIÉRT KELL ÉS HOGYAN LEHET VÉDEKEZNI A LÉGYINVÁZIÓ ELLEN? II.rész.

A LEGYEK LÁRVÁI ÁLTAL ELŐIDÉZETT PARAZITÓZISOK

A LOVAK ROZSFÉRGESSÉGE (Gasterophilosis)
Amikor a csikók étvágy csökken, fejlődésükben elmaradnak, a szőrük hosszú, borzas, tompa fényű lesz, a lovak időnként kólikás tüneteket mutatnak, mindig gondolni kell egy gyakori parazitózisra, a rozsférgességre, amit a lóbagócs legyek gyomorban megtelepedett lárvái idéznek elő.
A légy által a lovak szőrzetére rakott petékből kikelő álcák az emésztőcsőbe jutnak, majd a gyomorban megtelepedve érik el a teljes lárvafejlettségüket. Itt mechanikai és toxikus hatásuk révén emésztési-táplálkozási zavart okoznak. Utóbb a bélrendszer útján kikerülnek a talajra, ahol bebábozódnak, és végül a légy kirajzik.

A KÓROKOZÓ

A betegséget előidéző lóbagócsok tömötten szőrözött, a szabadban ritkán meglátható legyek. Különböző fajai közül a leggyakoribb a Gasterophilus equi, mely 12-14mm hosszú, rozsdasárga, némileg a méhhez hasonló színű légy, mely az egy milliméternél valamivel hosszabb, szürkéssárga petéit a ló elülső végtagjaira, a lapockatájra és a sörényre rakja le. A peték kb. 10-20 nap alatt érnek meg.
Nedvességre és mechanikai behatásra (például amikor a ló a testét harapdálja) a petékből kibújnak a lárvák és megtapadnak a ló ajkain, innen befurakodnak a nyelv nyálkahártyájába, és a garat felé vándorolnak, majd a ló lenyeli, és a gyomorba kerülnek, ahol megtelepednek.
A gyomorban levő éretlen lárvák húsvörösek, majd amikor megérnek, sárgásbarna színt vesznek fel és csaknem 2cm hosszúságú, 11 szelvényből álló hengeres képletté fejlődnek. Ezek a rozsférgek.

A BAGÓCSLEGYEK A NYÁR KÖZEPÉN ÉS VÉGÉN TÁMADNAK

A legyek rajzása a nyár közepén és végén történik, és rendszerint a déli órákban rakják le petéiket a ló bőrére. Minthogy ezek a legyek (ellentétben az erős zúgás kíséretében repülő pöcsök) zajtalanul szállnak, az állatok a legyek ellen nem, vagy alig védekeznek, s így a nőstény legyek zavartalanul tapasztják petéiket egyesével vagy kettesével a szőrszálakra.
A petében közepes meleg hőmérséklet során 10 nap körül kifejlődik az egy milliméter hosszú, üvegszerűen áttetsző kis álca, amely a petébe zárva akár hónapokig is fertőzőképes marad.

A LÁRVÁK KÁRTÉTELE A GYOMORBAN

A gyomorba került lárvák kisebb-nagyobb csoportokban a nyálkahártyán megtelepednek, a megtelepedésük helyén a nyálkahártya sorvad, majd azon akár 3 milliméter széles kráterszerű mélyedéseket idéznek elő a feji rész befurakodása és nyomása következtében.
A gyomor falán nagyobb csoportokban, esetleg az egész gyomorfelületen megtapadt lárvák gátolhatják a gyomor összehúzódásait, zavarják a gyomornedv elválasztását, a pylorus (= a gyomornak az epésbélbe vezető része) közelében nagyobb csoportokban megtelepedett lárvák a gyomor kiürülését is akadályozzák.
Nemcsak gyomorhurutot idézhetnek elő, de akár a gyomor átfúródását is okozhatják, a nagyobb erek sérülése következtében pedig vérzés, esetleg elvérzés is bekövetkezhet.
Leglényegesebb kártételük toxikus eredetű. Fiatal és gyengén takarmányozott csikókban már 50 bagócslárva is előidézhet emésztési és táplálkozási zavart, felnőtt lovakban azonban sokszor még 200 lárva sem okoz mindig klinikai tünetekben is megnyilvánuló bántalmat.
A lárvák általában 10 hónapig tartózkodnak a gyomorban, ezalatt kifejlődnek, majd a gyomor- és béltartalommal együtt elhagyják az emésztőcsatornát, és a földre hullanak.
A talajon egy-két nap alatt bebábozódnak, és a bábokból négy-öt hét múlva kirepül a légy.

A FERTŐZÖTTSÉG TÜNETEI

A tünetek főként ősszel, a tél folyamán olykor csak tavasszal jelentkeznek, és hosszabb ideig a lárvák kivándorlásáig tartanak.
A garatban megtapadt lárvák a nyálkahártya izgatása folytán garathurutot okozhatnak. A toxikus hatásra utal, hogy a csikók étvágya szeszélyessé válik és általában gyengébb. Az állat lesoványodik, a szőr hosszú, borzas, tompa fényű, a nyálkahártyák sápadtak. Gyakori a vérfogyottság, időnként kólikás nyugtalanság lép fel.
Rozsférgességre utalhat az említett tünetek mellett a lárváknak a végbél környékén történő tapadása vagy bélsárral való ürülése is. A tünetek a rozsférgesség megszüntetése után aránylag gyorsan elmúlnak.

GYÓGYKEZELÉS

A rozsférgesség kezelésére egyik jól bevált gyógyszer az EQUALAN paszta, mely nemcsak a bagócslárvákat, de számos más parazitát is elpusztít a lóban. A gyógyszer fecskendőben kerül forgalomba, melyen beosztások vannak, és az állat testsúlyának megfelelően kell beállítani.
A pasztát a nyelvgyökre kell juttatni oly módon, hogy az állat nyelvét egy kézzel kihúzzuk, majd a fecskendőt a nyelvháton a szájüreg mélyébe toljuk. Ezután a fecskendő nyelét ütközésig benyomjuk. Beadás után a ló fejét még néhány másodpercig felemelve kell tartani.
A parazitózisok ellen minden ló kezelése javasolt, különös tekintettel a kancákra és csikókra. A csikókat első ízben 6-8 hetes korban kell kezelni, majd 6-8 hét múlva a kezelést ajánlatos megismételni az állatorvos útmutatása szerint.
Hasonló módon alkalmazható az újabban forgalomba került PROMECTIN PLUS féreghajtó paszta A.U.V., mely ugyancsak állatorvosi vényre kapható.

VARGALEGYEK LÁRVÁI A BŐBEN

BŐRBAGÓCSLÁRVA-FERTŐZÖTTSÉG. HYPODERMOSIS

A bőrbagócsok okozta bántalom, amit a legyeknek a kérődző állatok, ritkábban a ló bőr alatti kötőszövetében élősködő lárvái okoznak.
A bántalomnak fontos gazdasági jelentősége van, minthogy az erősebben ellepett állatok kevesebb tejet adnak, a testtömeg-gyarapodásuk és a hús értéke csökken, a lárváknak a bőrben tartózkodása idején levágott állatok bőrének éppen a legértékesebb része lyukas, és emiatt hasznavehetetlen. Amikor pedig az állatot a bagócslárvacsomók begyógyulása után vágták le, a hegesen gyógyuló részek a bőr kikészítésekor vagy kiesnek, vagy pedig az elvékonyodott vagy hegesen csomós rész használat közben szakad vagy kitörik.
A legelőre csak bagócslárváktól mentes, vagy a kihajtás előtt legalább 4 nappal hatékony gyógyszerrel kezelt szarvasmarha hajtható ki. A bántalom fellépését azonnal jelezni kell az illetékes állatorvosnak.

MI OKOZZA?

A betegséget az egyes vidékeken nagyobb számmal, másutt még szórványosan sem található Hypoderma-legyek (vargalegyek) lárvái okozzák. Minthogy a legyek csak a szabadban tartózkodnak, csak a legelőre járó vagy a szabadban tartózkodó állatok betegednek meg.
A vargalegyek a poszméhhez hasonlóak, 11-16 mm hosszúságúak, a fej és a tor elülső része világossárga, a többi fekete, teste dúsan szőrözött. A kifejlett lárvák 2cm körüli hosszúságúak, éretlenül fehérek, majd éretten barnásfeketék, gyűrűzöttek apró tövisekkel.
A vargalegyek májustól augusztusig rajzanak. Párosodás után a H. bovis egyesével rakja le a petéit a szőrszálak tövére, főleg a combok külső felületén, a H. lineatum pedig 6-15-öt egymás mellé, leginkább a mellkas és a has alján.
A petékből 3-4 nap múlva bújik ki a lárva, amely befurakodik a bőrbe, azután a szervezetben hosszú vándorutat tesz. A H. bovis lárva a körzeti idegek mentén halad a gerinccsatorna felé. A vándorlás közben 3-15 mm hosszúra megnőtt, karcsú, üvegszerűen áttetsző lárvák a hát és ágyék bőre alá jutnak.
A lárvák itt testük hátulsó részén levő éles töviseik segítségével lyukat fúrnak, és a bőrben megérett lárvák többsége április-júniusban kihull. A földön bebábozódnak, majd körülbelül egy hónap múlva kirepül belőlük a légy.

TÜNETEK

A bőrön kétoldalt, a gerincvonal mentén mintegy arasznyi szélességben néha már január elején, eleinte csak apróbb, majd márciusban pár nap alatt féldiónyi nagyságot is elérő csomók jelennek meg. Ezeken eleinte csak kisebb, 4-5 mm tágasságot is elérő nyílás jelenik meg, belőle kevés, híg genny szivárog, mely a nyílás szélén a szőröket összetapasztja. A csomót erősen összenyomva belőle a lárvát, majd 2-3 ml gennyet lehet kiszorítani.
A fertőzött állatokat még a lárvák ivarérettsége előtt a tulajdonos költségére gyógykezelni kell. A gyógykezelést csak állatorvos végezheti! Amennyiben a legelőn észlelik a fertőzöttséget, azt azonnal jelenteni kell az állatorvosnak, és kötelező a fertőzött állat gyógykezelése! Állatvásárra, állatkiállításra csak bőrbagócslárváktól mentes állatokat szabad felhajtani.
FONÁLFÉRGEK A LOVAK GYOMRÁBAN (HABRONEMATOSIS)
Ugyancsak a legyek közvetítik azokat az egy cm körüli hosszúságú fehér színű fonálférgeket, melyek a lovak gyomrában mogyorónyi-diónyi nyálkahártya alatti gócokat idéznek elő, és súlyosabb esetekben a lovakban gyomorhurutot okoznak. A fertőzést a házilégy és a szuronyos légy közvetítik.

MI OKOZZA?

A lovak férgességét három fonálféregfaj, a Habronema muscae, a H. microstomum és a H. megastomum okozza. Míg a H. microstomumot a szuronyos légy, a másik kettőt a házilégy közvetíti.
Igaz, hogy mindkét légyféleség nagyonis közismert, de az a jól felismerhető különbség köztük, hogy a szuronyos légy a szárnyait a házilégynél kissé széjjelebb tartja, szuronya előreáll, és a falra fejjel felfelé száll le, míg a házilégy többnyire fejjel lefelé.
Ezek a férgek a lovak gyomrában a nyálkahártya alatti gócokban, a gyomor nyálkahártyáján, olykor a vastagbelekben tartózkodnak. Nevezetesen a H. megastomum a gyomorban főként a margo plicatus (= csipkés szél a ló gyomrában a nyálkahártyáján) közelében diónyi rekeszes duzzanatokban található, amelyeken egy vagy több nyílás van, a H. microstomum a nyálkahártyán felületes kifekélyesedést, a H. muscae pedig csak hurutot okoz.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?

A bélsárral kiürülő petéket a bélsárban ugyanott fejlődő légyálcák veszik fel, melyek emésztőcsövében a Habronema-lárvák, a már kifejlett légyben 16 nap alatt érik el a teljes fejlettségüket.
Az érett lárvák a légy hasüregéből a szájszervek felé vándorolnak, ahonnan megfelelő nedvesség és meleg jelenlétében kijuthatnak.
A lovak fertőződése rendszerint úgy történik, hogy amikor a legyek a ló ajkára szállnak, a nedves és meleg nyálkahártyával történő érintkezés során a Habronema-lárvák elhagyják a légy szájszerveit, és az állat szájüregébe jutva a garat felé vándorolnak, majd onnan a gyomorba jutnak.
Megtörténhet a fertőződés a takarmányba vagy vízbe jutott legyek lenyelése során is, a Habronema microstomum pedig a szuronyos légy vérszívása útján is fertőzhet, miután – amint az előbbiekben olvashattuk – a lárvája ebben a légyben fejlődik ki.
Amikor ugyanis a szuronyos légy vért szív, vagy a házilégy a ló ajkán vagy valamely sebének váladékából táplálkozik, a szipókájából kijuthatnak a lárvák.

TÜNETEK

A Habronema megastomum a gyomorban mogyorónyi, diónyi nyálkahártya alatti gócokat idéz elő, melyek a gyomor felületére kiemelkednek. A gócok 5-10mm vastag kötőszöveti réteggel körülvett üregekből állnak, melyekben sárgásszürke, sajtos gennyes anyagba ágyazottan több féreg található.
A gyomor-habronemózis enyhe fertőzöttség esetén nem nyilvánul meg kóros tünetekben, súlyos fertőzéskor azonban idült gyomorhurut mutatkozik.
NYÁRI SEB (CALORE SEB)
Ugyancsak a házilégy és a szuronyos légy által közvetített Habronema-lárvák okoznak olykor a lovakon, kivételesen a szarvasmarhákon erős viszketéssel járó, makacs, gyógyulásra nem hajlamos kisebesedő bőrgyulladást. A bántalom nagyon sok gondot okoz a gazdáknak, és az erős, csillapíthatatlan viszketés miatt nehezen elviselhető nyugtalanságot az állatoknak.
A kórformát azért nevezzük nyári sebeknek, mert azon bántalmak közé tartoznak, melyek a hideg idő beálltával hegesen gyógyulnak ugyan, a hegek azonban a következő esztendőben feltörnek, és a folyamat kiújul.
A nyári seb a test bármely részén előfordulhat, főleg azonban a végtagokon, a fejen, a nyakon és a martájékon észlelhető. Kezdetben az ún. nyári vérzéshez hasonlóan borsónyi-diónyi, tömötten rugalmas, alig fájdalmas duzzanatok alakulnak ki a bőrben.
A duzzanatok kifekélyesednek, ezek alapját erősen vérzékeny sarjszövet tölti ki, szélei nem hámosodnak. A sarjszövetben köles vagy feketebors nagyságú, lágyabb-keményebb csomók találhatók. Az állatok a sebeket rágják, dörzsölik, nyalogatják, ami a gyógyulást mechanikusan akadályozza.
Amint olvashattuk, az erős viszketés miatt a lovak ezeket dörzsölik, s a sarjak egy része elhal, de a sebfelületen folyton újabb sarjak és kölesnyi csomók keletkeznek. Ezekben a sokszor fehéres, eléggé kemény csomócskákban lehet – tárgylemezen szétfejtés és fedőlemezzel lefedés után – az egy-három milliméter hosszú, igen vékony féregálcákat kimutatni.
A nyári sebek a hidegebb idő beálltával hegesen gyógyulnak, a hegek azonban a következő évben feltörnek, és a folyamat kiújul.

GYÓGYKEZELÉS

A nyári sebek – a hideg idő beálltáig – rendszerint minden kezeléssel dacolnak. A tömény formalinnal való ecsetelés hatására jól tapadó vastag pörk keletkezik a seb felületén, ami legalábbis védi azt a mechanikai behatásoktól. Egyes esetekben jó eredmény érhető el az etil-kloriddal történő naponként többszöri permetezéssel. A seb radikális kimetszése Tamás professzor szerint nem szokott eredményre vezetni.
(A dolgozat megjelent dr. Radnai István tollából 2006. júliusában a Kistermelők Lapjában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése