2011. augusztus 25., csütörtök

USA V.

JÖJJENEK EL VELEM AMERIKÁBA!
Mielőtt elbúcsúzunk...




...ettől a nagyon nagy és igen gazdag, de számunkra furcsa országtól, kukkantsunk be egy színházi előadásra! Sok darabban főszerepet játszik a kolt, a westernfilmek szelleme, az amerikai múlt, amit minden formában szeretnek felidézni. Talán 3 ilyen előadást láttam, így csak egyetlen megjegyzést teszek: amikor előrántották a szereplők a koltot és megkezdődött az élethalál harc, olyan indulatos ordítozás és izgalom tört ki a nézőtéren, amilyet én idehaza vagy más országban még sohasem tapasztaltam.





Feledhetetlenül érdekes, szép és tanulságos, de meglehetősen fárasztó utunk véget ért. A repülőtéren köszöntött és elbúcsúzott tőlem-tőlünk Amerika híresen kedves mesefigurája.





Én pedig elbúcsúztam két kedves útitársamtól: Dóri Jóskától, a híres népdal-énekestől, akivel együtt jártuk végig a látnivalókat, és Imre barátomtól, akivel utunk elejétől a végéig közös szobát kaptunk a szállodákban.





A repülőtéren az útlevelünket szigorúan ellenőrizték, a személyi motozás is megtörtént, nehogy valakinek eszébe jusson felrobbantani vagy éppenséggel eltéríteni a gépet, de egyéb holmijaink a vámőrséget egyáltalán nem érdekelték. Felszállunk a hatalmas gépbe, hogy hazarepítsen Európába!





Szép volt, érdekes volt, de - úgy érzem - az amerikai életformát sohasem tudnám megszokni, hazámat, otthonomat sohasem cserélném fel (bármilyen gazdagok is) az amerikaival.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése