2011. október 23., vasárnap

Kambodzsa II/1

MIT LÁTTAM 1999-BEN A SOKAT SZENVEDETT, UGYANAKKOR A VILÁG CSODÁJÁNAK SZÁMÍTÓ KAMBODZSÁBAN?
 Rémtettek




Most pedig vessünk egy pillantást azon rémségekre, melyeket Pol Poték, a vörös khmerek elkövettek a kambodzsai nép ellen, miközben a lakosság nagy részét meggyilkolták! Egy volt középiskolába megyünk, ahol a rémtettekkel szembesülhetünk, az épületet ugyanis börtönné alakították át, az osztálytermeket pedig kínzókamrákká.





Csak ebben az épületben 17 ezer embert kínoztak halálra - elsősorban értelmiségieket, orvosokat, mérnököket, tanárokat. Pol Pot úgy gondolta, hogy ezek mind a rendszer ellenségei. Az ország minden részében folyt a gyilkolás! 3317 ezer embert öltek meg, 200 ezer gyermek maradt árván. Egy 8 tagú családban legkevesebb 2 személy áldozat lett.





A városokat kiürítették, mindenkinek a falun, a mezőn kellett dolgozni. Az iskola, kórház és a pénzforgalom megszűnt. Néhány képen láthatjuk, hogyan öldösték halálra az embereket. Itt éppen élve veszik ki a szívét a rabnak.





Az ágyon még ott láttuk a véres ruhát, a párnát. És mi ez a doboz? Ebben kapta naponta kétszer az ételt, de ebbe is kellett a szükségleteit is elvégezni a rabnak. És naponta két alkalommal történt a kínzás is.





A véres párna és a kínzó eszköz! Sokszor az élő embernek felvágták a hasát, elmetszették a torkát. Talán el sem hinnénk, ha nem látnánk a fényképeket, amit a túlélő kambodzsai helyi tanár kommentál, miközben saját keserű tapasztalatait is elmondja. Mert bizony a rémtetteket fényképezték! A képek ott függenek a falakon. Micsoda lelketlen, nem is emberi, érthetetlen brutalitás.





A kínzásokat a többiek előtt végezték elrettentő példaként felsorakoztatva a még élő foglyokat. Az anyáktól elvették a gyerekét! Akit a kínzás után felakasztottak, amikor meghalt, a testét kidobták a kukába. Amikor a vietnami hadsereg felszabadította az országot, újabb hatalmas káosz keletkezett számos gyilkossággal. Ezúttal a visszatérők marakodtak a megmaradt koncokon. De jött a bosszú is!





Fellélegeztünk, amikor nagyszerűbb programra indultunk (még az azonnal buszunknál megjelenő éhező gyerekekre is másként néztünk), a világ egyik csodájának számító és a világörökség részét képező Angkori templomváros és királyi székhely bejárására...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése