2011. november 28., hétfő

Chile III/2

A DÉL-AMERIKAI REPÚBLICA DE CHILE
Vina del Mar




Alig néhány kilométerre Valparaísótól bársonyos homokkal szegett tengerpartra érünk. Ez a Vina del Mar. Gondtalan fürdőzők napoznak a novemberi nyárban, a szikrázó napsütésben...





Néhány évtizede itt volt a leghíresebb kaszinó, ahová sokan jöttek Argentínából is. Dúsgazdagok, akik családostól érkeztek az idevezető méregdrága Andes-vasúton.





Számunkra furcsa, szokatlan bicikliket lehetett kölcsönözni, melyek persze nem az idelátogató argentín földbirtokosok és bankárok kielégítésére szolgál.





Itt vannak a módos chileiek nyaralóházai is. Kukkantsunk be az egyik udvarába!





Siklójárat visz fel a magasabb dombokon épült házakhoz... Elsétáltunk a szegénynegyed felé. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki a hátam mögül villámgyorsan belenyúl a nadrágom kidudorodó, jól megtömött bal zsebébe. A tartalmát pillanatok alatt kiveszi és már inal is visszafelé! Mire hátrafordultam, messze, egy utcával távolabb futott... Megtévesztette a jóembert, hogy használt zsebkendők púposodtak a nadrágom varrásában, nem volt szerencséje. A közbiztonság állapotáról azonban testközelből kaptunk "ízelítőt"...





Bemegyünk a múzeumba, ahol számos Húsvét-szigetekről származó tárgyat állítottak ki. A Húsvét-szigetek Chiléhez tartozik. Polinéz őslakói több mint 1000 évvel ezelőtt faragták ki ezt a különös kőarcot. Puha tufából formálták szobraikat, némelyik magassága eléri a 20 métert, súlya pedig az 1000 tonnát.





A város tele van parkokkal, fasorok övezte sétányokkal. Ez a nagyváros tüdő-rendszere. A csodálatos színekben pompázó és illatozó virágok között a városalapító Vergara szobrát látjuk.





Nagyon kellemes, üdítő sétát tettünk a parkban! Az otthoni ősz elmúlást idéző hangulata után felszabadultan élveztük a tavasz mámorító és bódító virágillatos atmoszféráját...





A lovastaxi-állomáson az állat türelmesen vár a gazdájára, míg az utasra vadászik. Invitált bennünket is a taxis városnézésre, jó is lett volna a konflisos panorámajárat, de a mi zsebpénzünkből erre már nem futotta...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése