2011. november 10., csütörtök

Portugália IV/3

BARANGOLÁSOK PORTUGÁLIÁBAN
Batalha és Nazaré




Utunk következő állomása Batalha, melynek nevezetessége és egyben fő látnivalója a győzelmes batalhai csata emlékére emelt Batalha kolostor. Már messziről előtűnik a tornyok, dísztornyocskák, ékes támívek és vízköpők alkotta, égbenyúló mézsárga színű templomegyüttes. A 12 apostol megjelenítését látjuk.





Ez Portugália építészeti gyöngyszeme! Csodálatosan szép a főkapu faragványaival, szobrocskáival. Már méreteit tekintve is tiszteletet parancsol magának e nagyszerű építmény, melyben számos király és más hatalmasság nyugossza örök álmát.





A batalhai templom építője akkor hallatlanul merésznek számító, alátámasztatlan megoldást választott. Kétszer is beomlott a tetőzet, és csak harmadszorra sikerült. Olyan veszélyes munka volt, hogy csak halálraítéltekkel végeztették. A kolostor angol gótikára emlékeztető stílusa arra vezethető vissza, hogy I. János király feleségével sok építőmester is érkezett Angliából. Nagy kárt okozott a kolostorban az 1755-ös földrengés, valamint a Massena vezette francia sereg is, akik a kerengőt lángba borították, a királyszarkofágokat pedig kirabolták. Nagyon szépek a templomban a gótikus alakok.





A több stílust egybefogó, eredetileg gótikus alkotás az ún. befejezetlen kápolna sohasem készült el. Ebben nyugszik saját akaratából I. Edmund király a feleségével. De miért is nem készült el ez a nyolcszögletű panteon? Azért, mert az utódnak, V. Alfonznak nem tetszett a kápolna építészeti kialakítása, és ahelyett, hogy befejezte volna, inkább egy újabb kerengőt építtetett. Itt van az ismeretlen katona síremléke is, a világháborúban elhunyt portugál hazafiak emlékére.






Mindenfelől hatalmas szőlők között vezető úton jutunk el a szép fekvésű, híres halászfaluba, Nazaréba. A part finom homokja, a sekély tenger a fürdőzők paradicsoma. A szárazföld szélén fehér sátrak ezrei alatt védekeznek a strandolók a tűző nap ellen.






Vezetőnk elmondja, hogy a templom egy csoda emlékére, hálából épült! Alfonz király hadvezére itt üldözött egy őzet, mely eszeveszett menekülésben lezuhant a szikláról. A férfi lova után ugrott volna, de amikor a lovas fohászkodott, a mén egyszeriben megtorpant és visszafordult, a hadvezér pedig megmenekült.





A közel 10 ezer lakosú halászfalu sziklára épült, mely 110 méter magasan nyúlik az óceán fölé.





Kissé távolabb van a halászkikötő, ahol már hajnalban a tengerre indulnak a halászok, asszonyaik pedig a parton várják őket, hogy segítsenek a zsákmány kirakásában. Azon asszony, akinek a férje odaveszett a tengeren, holtáig fekete ruhát és fejkendőt visel...





...pedig ilyen színes a népviselet.





Mindenféle magot árulnak. Sokról nem is tudtuk meghatározni, hogy miféle, de azért vettünk. Az mondta a kofa, hogy potom áron adja, mert ő őstermelő. Jól be is vásárolt az egész magyar csapat...






Amikor ott jártunk, az üzletben escudóban és euróban is feltüntették mindennek az árát. A bazárban pedig minden alku tárgya volt. Miután kiélveztük a (számomra kicsit fáradságos) vásárlást, egy utolsó kellemes sétával elbúcsúztunk a tengertől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése