2011. december 13., kedd

Marokkó II

HA MÉG NEM JÁRT MAROKKÓBAN... LÁTNIA KELL!
 Dzsibal al Atlasz




Egy lovas baktat a szántóföldön, másutt a birkát legelteti egy fellah. Ez mezőgazdasági terület, a háttérben a magas fiatalkorú bérc.





Milyen a mezőgazdaság? 
Marokkó ötöde legelő, amelyet külterjes, délen nomád állattenyésztésre hasznosítanak. Legfontosabb a szarvasmarha-, juh- és baromfi-tenyésztés, mert a mohamedán konyha ezeken alapul. Kedvelt háziállat a juh, a kecske, de nagy az ország szamárállománya, és tenyésztik a sivatagi közlekedés biztos járművét, a tevét is. 
A megművelt terület 57 százaléka gabonaföld: árpa, búza (és kisebb mennyiségben) a köles a fő termékek. Említésre méltó a kukorica, burgonya, cukornád, a cukorrépa és paradicsom termesztése is.





A folyóvölgyekben a Közép-Európában szokásos gyümölcsök mellett datolyát, banánt, fügét termesztenek.








Az ipari növények Kelet-Marokkóra jellemzők. A papírgyártásban használt halfafű, a dohány és a gyapot a legfontosabbak. Marokkó északi részén jellegzetes mediterrán növények teremnek, citrusfélék, olajfa-erdők, fügefák. A magas, réteges kőzetekből álló Atlasz a marokkói hegyrendszer legtekintélyesebb része. Szélessége 60-80 kilométer, legmagasabb csúcsa 4185 méter. Az ország területének több mint fele ezer méternél magasabban fekszik.





Egy arab kisváros tűnik fel a Rif-hegységben...





A hegyvidék szegényes környezetében vagyunk. Egymás mellett sorjáznak a szerény bádogtetejű boltocskák. De kissé feljebb a gazdag arabok luxus villáit látjuk.





Hatalmas birkanyájak keresnek ennivalót a kiszikkadt legelőn. Ez már a nomádok birodalma.





Teljes csend, rezzenéstelenül forró a levegő. A gépkocsink motorzúgása szokatlan hang errefelé. Kíváncsian fordítják felénk a fejüket a békésen legelésző tevecsorda tagjai.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése