EGY HÉT TIBETBEN, A VILÁG TETEJÉN...
Tibet központi katedrálisa a Dzsokhang
A buddhista Dzsokhang templom előtt nap mint nap népes zarándokcsoport gyűlik össze. Jönnek gyalog, lovon, csónakon, de ma már többnyire teherautókon.
Teázó is van a hatalmas épületben. Kicsit keserű volt a cukortalan jázmintea. Nem vettem észre, hogy karamellás édességet lehetett volna venni hozzá... Minden szerzetestanuló abbahagyta a szent könyv olvasását, és ránk meredt (nagyorrú idegenekre), amikor beléptünk a tanterembe.
Gyülekeznek a hívők az udvaron. Egy pillanatra megállnak a küszöb előtt, aztán helyet keresnek maguknak, és boldogan hozzákezdenek szent teendőikhez...
Több láma szarkofágja sorjázik itt, előttük tálca, amiben egy csomó papírpénz - a hívők adományai. Csodálkozva látják, hogy mi nem adakozunk, hiszen itt ez a szokás. Pancsen láma szarkofágja is itt van. Egy szerzetes óránként ellenőrzi, hogy a lángok el ne aludjanak. Egy jókora kiöntőedénnyel mászkál, melyben jakvaj van, ami a mécseseket táplálja.
Az imateremben minden szerzetes előtt ott áll a nagy teáskanna, egyrészt, hogy a szomjat csillapítsa a benne levő ital, másrészt pedig ébren tartja az egész napi egyhangú imádkozás folytán meglankadó csuhásokat. Amikor belépünk, a szent tekercsek olvasása abbamarad, minden szempár tekintete ránk szegeződik...
Lhasza alapvető infrastruktúrája a rendezés során megújult. Új, korszerű ívóvízellátó és csatornarendszer épült ki. De bizony a régebbi házak falainak alsó részén a túltelített latrinákból ronda, barnás színű, nagyon bűzös szenny szivárog az utcára.
Lhasza alapvető infrastruktúrája a rendezés során megújult. Új, korszerű ívóvízellátó és csatornarendszer épült ki. De bizony a régebbi házak falainak alsó részén a túltelített latrinákból ronda, barnás színű, nagyon bűzös szenny szivárog az utcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése