A házinyúl meddősége II.

1. rész 
http://drradnaiistvan.blogspot.com/2012_03_01_archive.html 


A HÁZINYÚL MEDDŐSÉGE 2. RÉSZ

Lapunk előbbi számában Olvasóink kérdéseire reflektálva elmondtuk, hogy a házinyúl ivarzási rendellenességei, meddősége számos okra, kedvezőtlen szaporodásbiológiai körülményekre vezethető vissza. Ismertettük azokat a körülményeket, melyek a meddőség kialakulására vezethetnek. Megismerhettük a házinyúl nemi működését, az ivarzás tüneteit, annak kiváltását és fokozását célzó tennivalókat.

A továbbiakban az ovuláció (ivarzás) gyógyszeres elősegítésével, a termékenyülésre ható környezeti tényezőkről, és a vemhesülést igénylő és elősegítő megfelelő takarmányozásról fogunk szót ejteni.

AZ IVARZÁS KIVÁLTÁSÁNAK GYÓGYSZERES LEHETŐSÉGEI

A házinyúl ivarzásának kiváltása és fokozása tenyésztéstechnikai és hormonális módszerekkel lehetséges. Előbbiekről cikkünk első részében már részletesen szóltunk. Ezúttal a gyógyszeres és hormonális lehetőségekről fogunk szót ejteni.

Már néhány évtizeddel ezelőtt több hazai szerző is jó eredményt ért el az Ammonium chloratum (NH₄Cl) alkalmazásával (FARKAS) a nőstény nyúl ivarzásának a serkentésére. Révész doktor ennek kiegészítő változatát alkalmazta – személyes közlése szerint sokszor sikerrel – az alábbi receptúra szerint: Rp. Ammonii chlorati ctgta decem (0.10), Lactosi ctgta quadraginta (0.40), Misce fiat pulvis. S. Nőstény nyúlnak esti itatáshoz 1-1 port kell az ivóvízbe beszórni.

A kúra negyedik, ötödik napján be kell tenni a nőstényt a bakhoz, és a fedeztetés többnyire eredményes az elmondása szerint.

Az ivarzás hormonális módszerekkel is kiváltható ENZAPROST injekció applikálásával, melyből 0,5-1 mg mennyiséget kell állatonként az izomba befecskendezni. Az ivarzás a kezelés utáni 2-3. napon jelentkezik, és a párosítás illetve a termékenyítés is ekkor végezhető. Egy ml oltóanyagban 5 mg hatóanyag van. A hormonális kezelés természetesen állatorvosi feladat, mely egyébként az ivarzás szinkronizálására is alkalmas (VETÉSI).

A MEGISMÉTELT PÁROZTATÁS UTÁN TÖBB FIÓKA?

Pároztatásra mindig az anyát vigyük a bak ketrecébe és nem fordítva. Ellenkező esetben ugyanis előbb ismerkedik a bak az új környezetével, az anya viszont megszokott helyén nem egyszer támad.

Már régi szokás, hogy az anyanyulat az első sikeres pároztatás után 4-6 óra múlva újra fedeztetik. Ilyenkor úgy tartják, hogy a valamivel később leváló petesejtek közül még néhány megtermékenyülésére is van lehetőség, következésképpen valamivel több fióka várható.

SZENDRŐ szerint a termékenyülés akkor a legeredményesebb, ha az anyanyulat egymás után közvetlenül kétszer pároztatjuk, vagy ha legalább 2 órára a bak ketrecében marad.

Ami a pároztatás időpontját illeti, azt találták a legkedvezőbbnek, ha a termékenyítés az elválasztás utáni 4-6 nap között történik.

A NYÚL SZAPORODÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ KÖRNYEZETI TÉNYEZŐKRŐL

A mérsékelt égövben a házinyúl szaporodását mindenekelőtt a fényviszonyok (napi megvilágítás), a hőmérséklet, szezonális tényezők és nagymértékben a takarmányozás befolyásolja.

1. A szezonális hatás azt jelenti, hogy a házinyúl szaporodó képessége a nyár végi-őszi hónapokban csökken. A környezeti tényezők mesterséges befolyásolásával ez a tényező kedvezően mérsékelhető. Itt elsősorban a megvilágításra gondolhatunk, mert például a napi 14-16 órás megvilágítást biztosító fényprogrammal ez a sajátossága jelentősen mérséklődik, gyakorlatilag megszűnik.

A kielégítő szaporaság eléréséhez napi 15-16 órás megvilágítás szükséges. Megfigyelték, hogy amikor a napi megvilágítást 14-ről 8 órára csökkentették, a nőivarú egyedek szaporodóképessége kedvezőtlenebbé vált.

A 16 órás megvilágítás során a nőstények kifejezettebb ivarzási tüneteket mutattak, és a párosodási hajlamuk is kedvezőbbé vált.

A bakok esetében fordított volt a helyzet, mert amikor a megvilágítási időt csökkentették, az ondósejtek fejlődése fokozódott, és a nemi vágyuk is élénkült.

2. A hőmérséklet hatása. A környezeti hőmérséklet 30°C fölé emelkedése mindkét ivar nemi működését kedvezőtlenül befolyásolja.

30-33°C-os környezetben a magzati elhullási arány és felszívódás is fokozódik. És mivel magyarázható ez a kedvezőtlen hatás? Egyrészt a csökkent takarmányfelvétellel, az ebből eredő energia-, fehérje- és A-vitaminhiánnyal, másrészt a hőstresszel.

Hímivarú nyulakban magasabb hőmérséklet esetén a sperma minősége, következésképpen a termékenyítőképesség romlik.

3. Zajártalom. A nyulak a zajokra ugyancsak érzékenyen reagálnak. Az ivarzásuk rendszertelenné válik, a sikeres párzást nem követi peteleválás, következésképpen az anyanyúl nem termékenyül meg.

4. Talán itt kell megemlíteni a gyakorlatban nem egyszer felvetett kérdést, hogy vajon a vemhes nyúl is párosodhat? Való igaz, hogy más állatfajoktól eltérően előfordul, hogy a vemhes nyúl, különösen a vemhessége második felében párosodik.

Ez a jelenség azonban aggodalomra nem ad okot, mert vemhes nyúl párosodása semmiféle káros következménnyel nem jár, mert a vehem sértetlen marad.

5. Ugyancsak a meddőségi okok között kell megemlíteni a túlzott igénybevételt is. A némely helyen alkalmazott „non stop” elletés, a bakokkal kapcsolatban pedig a helytelenül alkalmazott „takarékosság” ugyancsak kedvezőtlenül hat a termékenységre is.

6. Amint arról már szó esett, a házinyúl szaporodási teljesítményét, ivarzását, fogamzását legintenzívebben a takarmányozás befolyásolja.

Nagyon fontos a kielégítő fehérjeellátottság. A szervezet számára élettani, biológiai szerepük döntő jelentőségű. Fontos tudni, hogy a valódi fehérje értékesülését elsősorban a benne megtalálható aminosavak minősége és mennyisége határozza meg. A tenyésznövendékek fehérjeszükséglete 12-15%, a vemhes anyáké pedig 16-17%. A legfontosabb fehérjetakarmányok a lucerna- és a pillangós szénák, az extrahált olajipari melléktermékek (szója, napraforgó, repce, len), a hüvelyes magvak (borsó, lóbab, csillagfürt), valamint az egyéb fehérjetartalmú melléktermékek.

7. Az ásványianyag-ellátás, az ásványisó-szükséglet kielégítése, mindenekelőtt a kalcium- és foszforellátás, valamint ezek helyes arányának beállítása ugyancsak fontos szerepet játszik a meddőség megelőzésében.

A foszfor hiánya a tenyészállatokban gyenge fogamzást, terméketlenséget és magzatfalást okozhat.

A növendék nyúl igénye 0,5-0,7% kalcium, valamint 0,4-0,5% foszfor. A vemhes anyáké pedig 0,8% kalcium és 0,5-0,7% foszfor.

Ugyancsak fontos a Ca és P arányának helyes beállítása. A Ca és P helyes aránya1:0,7-0,8. Ma már ezekhez a takarmány-kiegészítőkhöz megfelelő mennyiségben és az előírt arányban hozzájuthatunk az állatpatikákban.

Nem szabad megfeledkezni a szükséges natrium- és klórszükséglet kielégítéséről sem. Erre 0,3-0,6%-nyi konyhasó adagolását javasoljuk.

8. A nyersrost emésztésélettani szempontból nélkülözhetetlen a nyúl számára! Az emésztőszervi betegségek elkerülésére legalább 12% nyersrostot tartalmazó takarmányt kell etetni a nyulainkkal. Egyébként az etetett takarmány optimális nyersrost-tartalma ennél magasabb, 12-15% körüli. Elsősorban szálas takarmányok etetésével elégíthetjük ki az állatok nyersrost-igényét. Ennek kielégítésére tartalmaznak a tápok többnyire jelentős mennyiségű lucernalisztet és korpát.

9. A szaporodási folyamatok szempontjából a vitaminoknak nagyon fontos szerepük van, és itt mindenekelőtt az A- és E-vitamint kell megemlíteni.

Az A-vitamint a nyúl karotin formájában kapja, melyből a májban A-vitamin képződik. Hiánya esetén a csírahám működési zavara miatt kezdetben rendszertelenné válnak a nemi ciklusok, vetélés vagy koraellés is előfordulhat, és csökken az utódok ellenálló képessége. Melyek a legfőbb karotinforrások? A zöld takarmányok, zöld szénák, lisztek, a sárgarépa és kukorica. Az E-vitaminnak fontos szerepe van a nemi ciklus fenntartásában, a magzat kihordásában. A felsorolt takarmányok kielégítő mennyiségben tartalmazzák az E-vitamint is.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2011. decemberében a Kistermelők Lapjában.)