2012. április 19., csütörtök

Svájc II/3


SVÁJC
A Matterhorn-övezet




Felmegyünk a Rigi Kulmba. Várjuk a fogaskerekűt, a híres Rigi Bahnt...





Megérkezik a piros színű kocsi, akkumulátor hajtja, de van más színben is: kék vagy zöld. Játékvasútnak tűnnek piros aprócska vagonjaival. Aki autóval jött, itt ki kell szállnia, mert a Matterhorn-övezetbe tilos autóval behajtani, kizárólag kisvasúttal lehet közlekedni. A kisvonat egyesíti egy normál vonat és egy fogaskerekű tulajdonságait. Ha a kapaszkodó túlságosan meredek ahhoz, hogy a normál kerekek bírják, a mozdonyvezető egy gombnyomással üzembe helyezi a fogaskerekű-vontatást. Erről az utas egy furcsa, csirbákoló hang révén értesül.





Többször is átfúrja magát a kisvonat nem egyszer meglehetősen hosszú alagúton is, amelynek a völgy felőli oldalát megnyitották, hogy azért az utas mégiscsak lássa, micsoda szédítő mélységek és szakadékok közt tört utat a mérnöki zsenialitás... Kettős vágány van, mint a vasúti fővonalakon. Amint magasabbra jutunk, ködbe burkolózik a Rigi.



 


Majd a fogaskerekek csörömpölése elhal, és a játékvonat oly csendesen siklik be az állomásra, hogy szinte észre sem veszed. Végállomás. Kiszállunk.





És milyen volt a táj, amíg felértünk a Rigire? Mindenfelé legelők és legelő állatok, pásztorházak sorjáztak. Amíg a szem ellát a jókora völgykatlanban, mindenütt hegyi legelők zöldellnek. De nem afféle selymes rétek ezek, mint amilyenhez nálunk, a Dunántúlon az ember hozzászokott, mert lépten-nyomon sziklák bukkannak elő a föld alól..





...helyenként kutak a szomjazó állatok itatására.





Útközben rendezett kis svájci falvak tűnnek elő magasba törő tornyocskákkal a hegyek között...





...majd csörgedező patakocskák a rajtuk átívelő híddal, aztán ismét hegyi legelők a földből előtörő sziklákkal...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése