UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N
Útban Da Nang felé...- Hoi An
Útban Da Nang felé egy szép templom, a halászok védőszentjének. Reggel-este 6 órakor van istentisztelet, amikor gyertyákat égetnek a pénz istenének szobra előtt.
A sárkány a szent épület bejáratánál az erőt képviseli.
Hoi An ősi településén vagyunk a tengerparton, Da Nangtól 30 km-re. A tengerparton csónakok, dzsunkák. A lakódzsunkák egyik-másikában 4-5 tagú család is lakik. Valaha több mint 200 ezer ember élt ilyen bárkákban, valóságos bárkaváros volt, az ópiumcsempészek búvóhelye, a leánykereskedők vadászterülete. Ma békésen szórakoznak a tengerparton...
Kellemes zene hallatszik a tengeri bisztróról, teázóból!
Íme, egy régvolt, vietnami nemesember háza...
...ahol gondosan őrzik annak évszázadokkal előbbi állapotát.
A tulajdonoshölgy elmeséli a család történetét, megmutatja a ház berendezését, a földszinti részen működő üzemeket, a régmúlt játékait, a ház bútorzatát, berendezését.
A generációs házat 18 féle gerenda alkotja és 3 építészeti stílus jegyeit viseli. Figyelmesen hallgattam én is a tájékoztatót.
Íme a középkor! A kínai-japán negyedet egy folyó választja el. A határon áll a templom azon a hídon, mely a folyó közepén van. Számos Buddha és más szobrokat láttunk a hídon és a pagodában, mely 400 esztendővel ezelőtt épült.
A távol-keleti nagyvárosok elterjedt közlekedési eszköze a riksa. A 3 kerekűt - akár egy rendes kerékpárt - ember hajtja, a riksás. Ez azért egy korszerű változat, mert eredetileg a riksás a kordészerű jármű előtt gyalogolt vagy futott, és 2 rudat fogva maga után húzta két keréken gördülő utasát.
Nagyon meleg van! Az út mentén kínálják az árusok a jégbe hűtött italokat, az itt készült meleg egytálételt, a nuoc mamot, amiről már szóltunk.
Fáradságtól és a melegtől kimerülten tartok rövid pihenőt a szálló szépen gondozott virágágyása előtt.
Már csak ránk várt a busz, hogy továbbutazzunk Da Nangba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése