2012. július 15., vasárnap

India IV/1

MIT LÁTTAM INDIÁBAN?
 Jóga, kígyóbűvölés, állat- és leprakórház




A jógi, a jóga követője, aki minden gondolatát, cselekedetét a természetfölöttinek, az anyagon túlinak ajánlja fel. A testi funkciók felett is uralmat gyakorol, szabályozza, korlátozza azokat. Képes még a lélegzését, szívműködését, sőt a vérnyomását is manipulálni - hosszas gyakorlat után. A tanítómester a guru.





A kígyóbűvölés keleti atrakció! Úton-útfélen feltűntek kosaraikkal és száraz tökhéjból készült fuvolájukkal, a pungival, amely kettős dallama látszólag nagy hatással van a hideg szörnyetegekre. Amikor megfújják a kobra lassan felemelkedik a kosárban, majd jobbra és balra ingatni kezdi a fejét. Természetesen ez is a show kelléke.





Amikor a kígyós a vaspálcájával megpiszkálja, a hüllő felfújja a taraját! Ilyenkor a nyaka szürke, ovális lebernyeggé tágul, és ezen a tarajon most láthatóvá válik a pápaszem, a görbe vonallal összekötött két kerek folt.





Amikor felfújja a nyakát, és sziszegve nyújtja a nyelvét, veszélyes, mert ilyenkor marni készül. Ekkor az idomítója ráüt a fejére a pálcájával, és kissé félretolja a kígyót, miközben annak villás nyelve sziszegve kicsap az éles fogak közül. Látjuk a mongúzt is, mely a kígyó halálos ellensége, nekimegy a lábatlannak...





Felkeressük az állatkórházat, ahol állatorvos kollégám nagyon barátságosan fogad bennünket.





Már szó volt arról, hogy a tehén sérthetetlen, szent állat. A legnagyobb utcai forgalomban is kényelmesen járnak-kelnek az úton, elhajtani, felzavarni nem szabad őket, inkább az egész forgalom leáll. A beteg vagy elaggott szent jószágokat a rendőrök kötelessége behozni a kórházba, ahol nemcsak gyógykezelésben, de gondozásban részesítik e szent barmokat.





Néhányan engedélyt kaptunk, hogy meglátogassuk az agrai leprahórházat.





Igen sok leprás beteg él Indiában, ám a bántalom fellépéséhez nemcsak fertőződni kell, de a fehérjehiány, az alultápláltság prediszponálja, elősegíti a kór kialakulását.





Amikor elhagytuk a kórházat, megkérdeztük a japán főorvost (aki egész életét a leprások között töltötte), hogy vajon mi is megkaphatjuk-e ezt a szörnyű bajt. Csak annyit mondott nevetve: "De, kollégáim, ilyen kondícióban, mint Önök vannak, hogyan is gondolják!" Mégis amikor visszatértünk a társainkhoz a szállodába, eleinte mindenki félve húzódott el tőlünk, mintha máris leprásak lettünk volna... (A képen egy fogorvos, egy sebész, a japán igazgató és jómagam állunk.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése