UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN
Irány a vasútállomás!
Express vonattal tesszük meg a 900 kilométeres utat Assuánba és Luxorba. A vonat a Nílus mentén halad majd, amíg be nem sötétedik, gyönyörködhetünk az egzotikus tájban.
Nem kellett sokat várakoznunk, a vonat időben érkezett.
Dúsan zöldellő növényi kultúrák, pálmaligetek, tető nélküli vályogházak futnak el mellettünk...
Egy harmadosztályú kocsiba felszáll egy fellah család is: 2 felnőtt, 4 gyerek és 3 birka. Hamarosan egyeduralmat teremtenek a fülkében. Bennünket ez nem zavart, mi szerencsére elsőosztályon utaztunk.
Sosem felejtem el, hogy 18 évvel ezelőtti egyiptomi utam során néhány óra elteltével a szerelvényünk egyszer csak megállt a nyílt pályán, a mozdony vezetője lemászott a motorkocsiból. Fürkészve vártuk, hogy mi a probléma. Izgatottságnak semmi jele nem mutatkozott rajta, sőt teljes nyugalommal leterítette a földre az imakendőjét, és leborulva mormolta Allahhoz küldött imáját. Ezúttal ilyen veszély nem fenyegetett, mert luxusvonatunk szélsebesen nyelte a kilométereket a Nílus árterületének és a sivatagnak a határán.
Az egyik oldalon minden zöld, a másikon pedig a végeláthatalan sárga homoktenger. Olykor apró falvak sárházai között, majd egy-egy nagyváros elhanyagolt épületei mellett rohan a vasparipa. A Nílus felé eső oldalon a zöldellő határban mindenütt turbános fellahok, tevék, szamara, faekék és vízátemelő szerkezetek. Mivel kint minden mozog, fényképezni nemigen lehet...
10 órás utazás után jellegzetes kis arab város tárul a szemünk elé: Luxorba érkeztünk! A rózsák ma is ugyanúgy virítanak és illatoznak a légkondicionált faházak erkélyei alatt, mint 18 esztendeje. Akkor is a Savojban laktam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése