2012. november 7., szerda

Thaiföld 5.

THAIFÖLD A MESEORSZÁG
Kirándulás a vizen




Nem hiszem, hogy a világban sok helyen létezik hasonló úszópiac, ahol az uszályokról mindenféle áru kapható.





Vagy harminc, mintegy másfél méter mély piszkossárga vizű csatorna szeli át a környéket. Ezek mentén dús a vegetáció, orchideák és büszke pálmák, a parton pedig cölöpökön kis faházak vannak.





Sok ezer ember él ilyen körülmények között. A háló vagy horog egész nap ki van vetve, mivelhogy a hal a fő eledelük.





Ebben a vízben tisztálkodnak, fürdenek, ruhát mosnak és közlekednek, de idekerül a szennyvíz is. Egy gyerek odaúszott hozzánk, majd az egyik cölöpüzletet ajánlotta, aztán egy banánnal megrakott csónak érkezett mellénk az áruját kínálva. Jellemző, hogy a lurkók előbb tanulnak meg úszni, mint járni. Óriási a forgalom a vizen! Rizsszállító hajók, kis csónakok, vizibuszok, fával rakott tutajok sorjázzák egymást.





A cölöpházak teraszán hatalmas edényekben tartják az ivóvizet, mely az egyik legnagyobb érték ebben a cölöp-, vizivilágban. A kormány sok ittlakónak új házat épített, de ők ingyen sem fogadták el. Nem hagyták el a csatornát, bármennyire is egészségtelen az. E helyütt születtek, itt élnek és itt is akarnak meghalni. Jobbra-balra kis aranykupolás Buddha-templomok kisérik az utunkat, majd egy-egy piac nyüzsgő vásárló és hangos eladó népséggel. Ha leszáll az est, elcsendesül a csatorna környéke, csak a moszkítók népes hada dolgozik rendületlenül. Pedig e kis gonosz állatok nemcsak nagyon kellemetlen viszketést okoznak, de ők terjesztik a veszedelmes betegséget, a maláriát is, mint köztudott.





De továbbmegyünk a Csao Paraya folyó mentén, melynek partján ismét egy szép templom. Ez Bangkok egyik legszebb, de mindenképppen a legnagyobb temploma, amit Wat Arunnak, vagy magyarra fordítva a Hajnal Templomának hívnak. Az épület 170 évvel ezelőtt 40 év alatt készült el. A hatalmas toronyba és a főépület teraszaira fel lehet menni, ahonnan belátható az egész környék. Körbe-körbe milliónyi kis porcelánszobrocska díszíti a tornyot. Elmondják, hogy hitük szerint ezek szent lények, melyek átmenetet képeznek az emberek és az állatok között. A templom négy sarkán más és más stílusú pagodákban gyönyörködhettünk.





Felmegyünk a toronyépületbe, és egy utolsó pillantást vetünk a Csao Parayára, Bangkokra, e páratlan szépségű mondhatni templomvárosra. Egyúttal búcsút veszünk e mesésen szép országtól is és annak csodás fővárosától.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése